1Így szól az Úr: Az egek nékem ülõszékem, és a föld lábaimnak zsámolya: minõ ház az, a melyet nékem építeni akartok, és minõ az én nyugalmamnak helye? 2Hiszen mindezeket kezem csinálta, így álltak elõ mindezek; így szól az Úr. Hanem erre tekintek én, a ki szegény és megtörött lelkû, és a ki beszédemet rettegi. 3A ki bikát öl, embert üt agyon; a ki juhval áldozik, az ebet öl; a ki ételáldozattal jõ, disznóvért hoz elém; a ki tömjént gyújt, bálványt imád! Miként õk így választák útaikat, és lelkök útálatosságaikban gyönyörködött: 4Akképen választom én is az õ megcsúfolásukat, és rájok hozom, a mitõl félnek; mivel hívtam és senki nem felelt, szóltam és nem hallották, és a gonoszt cselekedték szemeim elõtt, s a mit nem szerettem, azt választák. 5Halljátok az Úrnak beszédét, a kik rettegtek az õ beszédére: így szólnak testvéreitek, a kik titeket gyûlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsõsége, hogy lássuk örömötöket; de õk megszégyenülnek. 6Halld! zúgás a város felõl, hah! a templom felõl, hah! az Úr, a ki megfizet ellenségeinek. 7Mielõtt vajudott volna, szült, mielõtt fájdalom jött rá, fiút hozott világra. 8Ki hallott olyat, mint ez, ki látott hasonló dolgokat? Hát egy ország egy nap jön-é világra, és egy nép egyszerre születik-é? mert vajudott és meg is szûlé Sion az õ fiait! 9Hát én csak megindítsam és ne vigyem véghez a szûlést? szól az Úr, vagy én, a ki szûletek, bezárjam-é [a méhet?] így szól Istened. 10Örüljetek Jeruzsálemmel, és örvendjetek fölötte mind, a kik õt szeretitek; vígadjatok vele örvendezéssel mindnyájan, a kik gyászoltatok miatta! 11Hogy szopjatok és megelégedjetek megvígasztaltatásának emlõjén, hogy igyatok és örvendjetek dicsõségének bõségén. 12Mivel így szól az Úr: Ímé kiterjesztem rá a békességet, mint egy folyóvizet, és mint kiáradott patakot a népek dicsõségét, hogy szopjátok; ölben fognak hordozni, és térdeiken czirógatnak titeket. 13Mint férfit, a kit anyja vígasztal, akként vígasztallak titeket én, és Jeruzsálemben vesztek vígasztalást! 14Meglátjátok és örül szívetek, csontjaitok, mint a zöld fû, virágoznak, és megösmerik az Úr kezét az Õ szolgáin, és haragját ellenségei fölött. 15Mert ímé, az Úr eljõ tûzben, s mint forgószél az õ szekerei, hogy megfizesse búsulásában az Õ haragját, és megfeddését sebesen égõ lánggal. 16Mert az Úr tûzzel ítél és kardjával minden testet, és sokan lesznek az Úrtól megöltek. 17A kik magokat megszentelik és mossák a [bálvány] kertekért, egy [pap] megett, a középen; a kik disznóhúst esznek és férget és egeret, együtt pusztulnak el mind, mondja az Úr. 18És én cselekedeteiteket és gondolataitokat [megbüntetem!] Eljõ [az idõ], hogy minden népeket és nyelveket egybegyûjtsek, hogy eljövén, meglássák az én dicsõségemet. 19És teszek köztök jelt, és küldök közülök megszabadultakat a népekhez, Tarsisba, Pulba és Ludba, az íjjászokhoz, Tubálhoz és Jávánhoz; a messze szigetekbe, a melyek rólam nem hallottak, és nem látták dicsõségemet, és hirdetik dicsõségemet a népek között. 20És elhozzák minden testvéreiteket minden népek közül ajándékul az Úrnak, lovakon, szekereken, hintókban, öszvéreken és tevéken szentségemnek hegyére Jeruzsálembe, így szól az Úr, a mint hozzák Izráelnek fiai az ajándékot tiszta edényben az Úrnak házába. 21És ezek közül is választok a papok közé, a Léviták közé, így szól az Úr. 22Mert mint az új egek és az új föld, a melyeket én teremtek, megállnak én elõttem, szól az Úr, azonképen megáll a ti magvatok és nevetek; 23És lesz, hogy hónapról-hónapra és szombatról-szombatra eljõ minden test engem imádni, szól az Úr. 24És kimenvén, látni fogják azoknak holttesteit, a kik ellenem vétkeztek, mert az õ férgök meg nem hal és tüzök el nem aluszik, és minden test elõtt borzadásul lesznek.