1És monda nékem az Úr: Végy magadnak egy nagy táblát, és írd fel reá közönséges betûkkel: siess zsákmányra [és ]gyorsan prédára; 2És én hív tanúkul választom magamnak Úriást, a papot és Zakariást, Jeberekiás fiát. 3És bementem a prófétaasszonyhoz, a ki fogant, és szült fiat; és mondá az Úr nékem: Nevezd nevét: siess zsákmányra [és] gyorsan prédára. 4Mert mielõtt e gyermek ezt ki tudja mondani: apám és anyám, Damaskus gazdagságát és Samaria prédáját Assiria királyának szolgája elviszi. 5Ismét szólott az Úr hozzám, mondván: 6Mivel megútálta e nép Siloahnak lassan folyó vizét, és Reczinben és Remalja fiában gyönyörködik: 7Azért ímé rájok hozza az Úr a folyónak erõs és sok vizét, Assiria királyát és minden õ hatalmát, és feljõ minden medre fölé, és foly minden partjai felett, 8És becsap Júdába, és megáradván átmegy rajta, s torkig ér, és elterjesztett szárnyai ellepik földednek szélességét, oh Immánuel! 9Fenekedjetek csak népek és romoljatok meg; figyeljetek, valakik messze laktok; készüljetek és megrontattok; készüljetek és megrontattok. 10Tanácskozzatok, de haszontalan lesz, beszéljetek beszédet, de nem áll meg, mert Isten van mi velünk! 11Mert így szólott hozzám az Úr, rajtam lévén erõs keze, hogy tanítson engem, hogy e népnek útján ne járjak, mondván: 12Ti ne mondjátok összeesküvésnek, valamit e nép összeesküvésnek mond, és félelme szerint ne féljetek és ne rettegjetek; 13A seregek Urát: Õt szenteljétek meg, Õt féljétek, és Õt rettegjétek! 14És Õ néktek szenthely lészen; de megütközés köve és botránkozás sziklája Izráel két házának, s tõr és háló Jeruzsálem lakosainak. 15És megütköznek köztük sokan, s elesnek és összetöretnek; tõrbe esnek és megfogatnak! 16Kösd be e bizonyságtételt, és pecsételd be e tanítást tanítványaimban! 17Én pedig várom az Urat, a ki elrejté orczáját Jákób házától, és benne bízom. 18Ímhol vagyok én és a fiak, kiket adott nékem az Úr jelekül és csodákul Izráelben: a Sion hegyén lakozó seregeknek Urától [vagyunk mi!] 19És ha ezt mondják tinéktek: Tudakozzatok a halottidézõktõl és a jövendõmondóktól, a kik sipognak és suttognak: hát nem Istenétõl tudakozik-é a nép? az élõkért a holtaktól [kell-é tudakozni]? 20A tanításra és bizonyságtételre [hallgassatok!] Ha nem ekként szólnak azok, a kiknek nincs hajnalok: 21Úgy bolyongani fognak [a földön], szorongva és éhezve; és lészen, hogyha megéhezik, felgerjed és megátkozza királyát és Istenét, s néz fölfelé, 22És azután a földre tekint, és ímé mindenütt nyomor és sötétség, és szorongatásnak éjszakája, õ pedig a sûrû sötétben elhagyatva!