1Jób pedig felele, és monda: 2Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erõtelen kart! 3Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál! 4Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belõled? 5A halottak is megremegnek [tõle;] a vizek alatt levõk és azok lakói is. 6Az alvilág mezítelen elõtte, és eltakaratlan a holtak országa. 7Õ terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé. 8Õ köti össze felhõibe a vizeket úgy, hogy a felhõ alattok meg nem hasad. 9Õ rejti el királyi székének színét, felhõjét fölibe terítvén. 10Õ szab határt a víz színe fölé - a világosságnak és setétségnek elvégzõdéséig. 11Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitõl. 12Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot. 13Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót. 14Ímé, ezek az õ útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk abból! Ám az õ hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?