1Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését; a megbántó beszéd pedig támaszt haragot. 2A bölcsek nyelve beszél jó tudományt: a tudatlanoknak száján pedig bolondság buzog ki. 3Minden helyeken [vannak] az Úrnak szemei, nézvén a jókat és gonoszokat. 4A nyelv szelídsége életnek fája; az abban való hamisság pedig a léleknek gyötrelme. 5A bolond megútálja az õ atyjának tanítását; a ki pedig megbecsüli a dorgálást, igen eszes. 6Az igaznak házában nagy kincs van; az istentelennek jövedelmében pedig háborúság. 7A bölcseknek ajkaik hintegetnek tudományt; a bolondoknak pedig elméje nem helyes. 8Az istentelenek áldozatja gyûlölséges az Úrnak; az igazak könyörgése pedig kedves néki. 9Utálat az Úrnál az istentelennek úta; azt pedig, a ki követi az igazságot, szereti. 10Gonosz dorgálás [jõ] arra, a ki útját elhagyja; a ki gyûlöli a fenyítéket, meghal. 11A sír és a pokol az Úr elõtt vannak; mennyivel inkább az emberek szíve. 12Nem szereti a csúfoló a feddést, [és] a bölcsekhez nem megy. 13A vidám elme megvidámítja az orczát; de a szívnek bánatja miatt a lélek megszomorodik. 14Az eszesnek elméje keresi a tudományt; a tudatlanok szája pedig legel bolondságot. 15Minden napjai a szegénynek nyomorúságosak; a vidám elméjûnek pedig szüntelen lakodalma [van.] 16Jobb a kevés az Úrnak félelmével, mint a temérdek kincs, a hol háborúság van. 17Jobb a paréjnak étele, a hol szeretet van, mint a hízlalt ökör, a hol van gyûlölség. 18A haragos férfiú szerez háborúságot; a hosszútûrõ pedig lecsendesíti a háborgást. 19A restnek útja olyan, mint a tövises sövény; az igazaknak pedig útja megegyengetett. 20A bölcs fiú örvendezteti az atyját; a bolond ember pedig megútálja az anyját. 21A bolondság öröme az esztelennek; de az értelmes férfiú igazán jár. 22Hiábavalók lesznek a gondolatok, mikor nincs tanács; de a tanácsosok sokaságában elõmennek. 23Öröme van az embernek szája feleletében; és az idejében [mondott] beszéd, oh mely igen jó! 24Az életnek úta felfelé van az értelmes ember számára, hogy eltávozzék a pokoltól, mely aláfelé van. 25A kevélyeknek házát kiszakgatja az Úr; megerõsíti pedig az özvegynek határát. 26Útálatosak az Úrnak a gonosz gondolatok; de kedvesek a tiszta beszédek. 27Megháborítja az õ házát, a ki követi a telhetetlenséget; a ki pedig gyûlöli az ajándékokat, él az. 28Az igaznak elméje meggondolja, mit szóljon; az istenteleneknek pedig szája ontja a gonoszt. 29Messze [van] az Úr az istentelenektõl; az igazaknak pedig könyörgését meghallgatja. 30A szemek világa megvidámítja a szívet; a jó hír megerõsíti a csontokat. 31A mely fül hallgatja az életnek dorgálását, a bölcsek között lakik. 32A ki elvonja magát az erkölcsi tanítástól, megútálja az õ lelkét; a ki pedig hallgatja a feddést, értelmet szerez. 33Az Úrnak félelme a bölcseségnek tudománya, és a tisztességnek elõtte jár az alázatosság.