1Fiam! ha beveszed az én beszédimet, és az én parancsolatimat elrejted magadnál, 2Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet, hajtod a te elmédet az értelemre, 3Igen, ha a bölcseségért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled, 4Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt: 5Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz. 6Mert az Úr ád bölcseséget, az õ szájából tudomány és értelem [származik.] 7Az igazaknak valóságos jót rejteget, paizst a tökéletesen járóknak, 8Hogy megõrizze az igazságnak útait, és kegyeseinek útját megtartja. 9Akkor megérted az igazságot, és törvényt és becsületességet, és minden jó útat. 10Mert bölcseség megy a te elmédbe, és a tudomány a te lelkedben gyönyörûséges lesz. 11Meggondolás õrködik feletted, értelem õriz téged, 12Hogy megszabadítson téged a gonosznak útától, és a gonoszságszóló férfiútól; 13A kik elhagyják az igazságnak útát, hogy járjanak a setétségnek útain. 14A kik örülnek gonoszt cselekedvén, vígadnak a gonosz álnokságokon. 15A kiknek ösvényeik görbék, és a kik az õ útaikban gonoszok. 16Hogy megszabadítson téged a nem hozzád tartozó asszonytól, az idegentõl, a ki az õ beszédével hizelkedik, 17A ki elhagyja az õ ifjúságának férjét, és az õ Istenének szövetségérõl elfelejtkezik; 18Mert a halálra hanyatlik az õ háza, és az õ ösvényei az élet nélkül valókhoz. 19Valakik mennek ahhoz, nem térnek meg, sem meg nem nyerhetik az életnek útait. 20Hogy járj a jóknak útjokon, és az igazaknak ösvényeit kövessed. 21Mert az igazak lakják a földet, és a tökéletesek maradnak meg rajta. 22A gonoszok pedig a földrõl kivágattatnak, és a hitetlenül cselekedõk kiszaggattatnak abból.