1Még ezek is Salamon példabeszédei, melyeket összeszedegettek Ezékiásnak, a Júda királyának emberei. 2Az Istennek tisztességére van a dolgot eltitkolni; a királyoknak pedig tisztességére van a dolgot kikutatni. 3Az ég magasságra, a föld mélységre, és a királyoknak szíve kikutathatatlan. 4Távolítsd el az ezüstbõl a salakot, és abból edény lesz az ötvösnek: 5Távolítsd el a bûnöst a király elõl, és megerõsíttetik igazsággal az õ széke. 6Ne dicsekedjél a király elõtt, és a nagyok helyére ne állj; 7Mert jobb, ha [azt] mondják néked: jer ide fel; hogynem mint levettetned néked a tisztességes elõtt, a kit láttak a te szemeid. 8Ne indulj fel a versengésre hirtelen, hogy [azt] ne [kelljen kérdened,] mit cselekedjél az után, mikor gyalázattal illet téged a te felebarátod. 9A te ügyedet végezd el felebarátoddal; de másnak titkát meg ne jelentsd; 10Hogy ne gyalázzon téged, a ki hallja; és a te gyalázatod el ne távozzék. 11[Mint az] arany alma ezüst tányéron: [olyan] a helyén mondott ige! 12[Mint az] arany függõ és színarany ékesség: [olyan] a []bölcs intõ a szófogadó fülnél. 13Mint a havas hideg az aratásnak idején: olyan a hív követ azoknak, a kik õt elbocsátják; mert az õ urainak lelkét megvidámítja. 14[Mint a] felhõ és szél, melyekben nincs esõ: [olyan] a férfiú, a ki kérkedik hamis ajándékkal. 15Tûrés által engeszteltetik meg a fejedelem, és a szelíd beszéd megtöri a csontot. 16Ha mézet találsz, egyél a mennyi elég néked; de sokat ne egyél, hogy ki ne hányd azt. 17Ritkán tedd lábadat a te felebarátodnak házába; hogy be ne teljesedjék te veled, és meg ne gyûlöljön téged. 18Põröly és kard és éles nyíl az olyan ember, a ki hamis bizonyságot szól felebarátja ellen. 19[Mint a] romlott fog és kimarjult láb: [olyan a] hitetlennek bizodalma a nyomorúság idején. 20[Mint a] ki leveti ruháját a hidegnek idején, [mint] az eczet a sziksón: olyan, a ki éneket mond a bánatos szívû ember elõtt. 21Ha éhezik, a ki téged gyûlöl: adj enni néki kenyeret; és ha szomjúhozik: adj néki inni vizet; 22Mert elevenszenet gyûjtesz az õ fejére, és az Úr megfizeti néked. 23Az északi szél esõt szül; és haragos ábrázatot a suttogó nyelv. 24Jobb lakni a tetõnek ormán, mint a háborgó asszonynyal, és közös házban. 25[Mint] [a] hideg víz a megfáradt embernek, [olyan ]a messze földrõl való jó hírhallás. 26[Mint a] megháborított forrás és megromlott kútfõ, [olyan ]az igaz, a ki a gonosz elõtt ingadozik. 27Igen sok mézet enni nem jó; hát a magunk dicsõségét keresni dicsõség? 28[Mint] a megromlott és kerítés nélkül való város, [olyan ]a férfi, a kinek nincsen birodalma az õ lelkén!