1Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap [tereád.] 2Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid. 3Nehézség van a kõben, és teher a fövényben; de a bolondnak haragja nehezebb mind a kettõnél. 4A búsulásban kegyetlenség [van,] és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irígység elõtt? 5Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél. 6Jószándékból valók a barátságos embertõl vett sebek; és temérdek a gyûlölõnek csókja. 7A jóllakott ember még a lépesmézet is megtapodja; de az éhes embernek minden keserû édes. 8Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétõl, olyan az ember, a ki elbujdosott az õ lakóhelyétõl. 9[Mint] a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az õ barátjának édes [szavai is, melyek] lelke tanácsából [valók.] 10A te barátodat, és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál. 11Légy bölcs fiam, és vídámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol. 12Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az esztelenek neki mennek, kárát vallják. 13Vedd el a ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért zálogold meg. 14A ki nagy hangon áldja az õ barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki. 15A sebes záporesõ idején való szüntelen csepegés, és a morgó asszonyember hasonlók. 16Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az õ jobbja olajjal találkozik. 17[Miképen] egyik vassal a másikat élesítik, [a képen] az ember élesíti az õ barátjának orczáját. 18[Mint] a ki õrzi a fügét, eszik annak gyümölcsébõl, úgy a ki az õ urára vigyáz, tiszteltetik. 19Mint a vízben egyik orcza a másikat [megmutatja,] úgy egyik embernek szíve a másikat. 20[Mint] a sír és a pokol meg nem elégednek, [úgy] az embernek szemei meg nem elégednek. 21[Mint] az ezüst a tégelyben, és az arany a kemenczében [próbáltatik meg, úgy] az ember az õ híre-neve szerint. 22Ha megtörnéd is a bolondot mozsárban mozsártörõvel a megtört gabona között, nem távoznék el õ tõle az õ bolondsága. 23Szorgalmasan megismerd a te juhaid külsejét, gondolj a nyájakra. 24Mert nem örökkévaló a gazdagság, és vajjon a korona nemzetségrõl nemzetségre lesz-é? 25[Mikor] levágatott a szénafû, és megtetszett a sarjú, és begyûjtettek a hegyekrõl a fûvek: 26Vannak juhaid a te ruházatodra, és kecskebakok mezõnek árául, 27És elég kecsketej a te ételedre, a te házadnépének ételére, és szolgálóleányaidnak ételül.