1Dávidé; zsoltár. &Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá. 2A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, [mondván:] Uralkodjál ellenségeid között! 3A te néped készséggel siet a te sereggyûjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhébõl leszen ifjaidnak harmatja. 4Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint. 5Az Úr a te jobbod felõl; megrontja az õ haragja napján a királyokat; 6Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden fõt. 7Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az õ fejét.