1Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsõséget, a te kegyelmedért és hívségedért! 2Miért mondanák a pogányok: Hol van hát az õ Istenök? 3Pedig a mi Istenünk az égben van, és a mit akar, azt mind megcselekszi. 4Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája. 5Szájok van, de nem szólanak; szemeik vannak, de nem látnak; 6Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak; 7Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az õ torkukkal. 8Hasonlók legyenek azokhoz készítõik, [és] mindazok, a kik bíznak bennök! 9Izráel! te az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa õ. 10Áronnak háza! az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa õ. 11A kik félitek az Urat, az Úrban bízzatok; az ilyenek segítsége és paizsa õ. 12Az Úr megemlékezik mi rólunk [és] megáld [minket]; megáldja Izráel házát, megáldja Áronnak házát. 13Megáldja azokat, a kik félik az Urat, a kicsinyeket és a nagyokat. 14Szaporítson titeket az Úr, titeket és a ti fiaitokat. 15Áldottai vagytok ti az Úrnak, a ki teremtette a mennyet és a földet. 16Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta. 17Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, a kik alászállanak a csendességbe. 18De mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az Urat!