1Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára. 2Az egek beszélik Isten dicsõségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat. 3Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést. 4Nem [olyan] szó, sem [olyan] beszéd, a melynek hangja nem hallható: 5Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az õ mondásuk. A napnak csinált bennök sátort. 6Olyan ez, mint egy võlegény, a ki az õ ágyasházából jön ki; örvend, mint egy hõs, hogy futhatja a pályát. 7Kijövetele az ég [egyik] szélétõl s forgása a [másik] széléig; és nincs semmi, a mi elrejtõzhetnék hevétõl. 8Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölcscsé teszi az együgyût. 9Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet; az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket. 10Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké; az Úrnak ítéletei változhatatlanok s mindenestõl fogva igazságosak. 11Kivánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is; és édesebbek a méznél, még a színméznél is. 12Szolgádat is intik azok; a ki megtartja azokat, nagy jutalma van. 13Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bûnöktõl tisztíts meg engemet. 14Tartsd távol a te szolgádat a szándékosoktól; ne uralkodjanak rajtam; akkor ártatlan leszek, és tiszta leszek, sok vétektõl. 15Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai elõtted, legyenek, oh Uram, kõsziklám és megváltóm.