1Az éneklõmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. 2Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava. 3Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam. 4Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol. 5Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad õket. 6Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg. 7De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata. 8A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket: 9Az Úrra bízta magát, mentse meg õt; szabadítsa meg õt, hiszen gyönyörködött benne! 10Mert te hoztál ki engem az anyám méhébõl, [és ]biztattál engem anyámnak emlõin. 11Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétõl fogva te voltál Istenem. 12Ne légy messze tõlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen. 13Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái. 14Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán. 15Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belsõ részeim között. 16Erõm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet. 17Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat. 18Megszámlálhatnám minden csontomat, õk pedig csak néznek [s] bámulnak rám. 19Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek. 20De te, Uram, ne légy messze tõlem; én erõsségem, siess segítségemre. 21Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeibõl. 22Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem. 23Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben. 24Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek õt! Jákób minden ivadékai dicsõítsétek õt, és féljétek õt Izráel minden magzata! 25Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az õ orczáját elõle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja. 26Felõled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok elõtt, a kik félik õt. 27Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik õt keresik. Éljen szívetek örökké! 28Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul elõtted a pogányok minden nemzetsége. 29Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is. 30Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; õ elõtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét. 31Õt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak. 32Eljõnek s hirdetik az õ igazságát az õ utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!