1Az éneklõmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. 2Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél. 3Nemzeteket ûztél te ki saját kezeddel, õket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, õket pedig kiterjesztetted. 4Mert nem az õ fegyverökkel szereztek földet, és nem az õ karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted õket. 5Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak! 6Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat. 7Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem; 8Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyûlölõinket te szégyeníted meg. 9Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela. 10Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel. 11Megfutamítottál minket szorongatóink elõtt, és a kik gyûlölnek minket, fosztogattak magoknak. 12Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között. 13Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra. 14Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levõknek. 15Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek. 16Gyalázatom naponta elõttem van, és orczám szégyene elborít engem. 17A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt. 18Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet. 19Nem pártolt el tõled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedrõl: 20Noha kiûztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát. 21Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez: 22Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert õ jól ismeri a szívnek titkait. 23Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat. 24Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el [minket] örökké! 25Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat? 26Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk. 27Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!