1Az éneklõmesternek a sosannimra, Kóráh fiainak tanítása; ének a szerelmetesrõl. 2Fölbuzog szívem szép beszédre. Mondom: mûvem a királynak szól. Nyelvem gyors írónak tolla. 3Szebb, szebb vagy az ember fiainál, kedvesség ömledez ajakidon, azért áldott meg az Isten örökké. 4Kösd derekadra kardodat vitéz! Dicsõségedet és ékességedet. 5És ékességedben haladj diadallal az igazságért, a szelidségért [és] jogért, és rettenetesre tanítson meg téged a te jobb kezed. 6Nyilaid élesek; népek hullanak alád; a király ellenségeinek szívében. 7Trónod oh Isten örökkévaló; igazságnak pálczája a te királyságodnak pálczája. 8Szereted az igazságot, gyûlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé. 9Mirrha, áloe, kácziaillatú minden öltözeted; elefántcsont palotából zeneszóval vidámítnak téged. 10Királyok leányai a te ékességeid; jobb kezed felõl királyné áll ofiri aranyban. 11Halld csak leány, nézd csak; hajtsd ide füledet! Feledd el népedet és az atyád házát. 12Szépségedet a király kivánja; hiszen urad õ, hódolj hát néki! 13Tyrus leánya is, a nép dúsai, ajándékkal hizelegnek néked. 14Csupa ékesség a király leánya bent, vont aranyból van a ruhája. 15Hímes öltözetben viszik a királyhoz, szûzek [vonulnak] utána, az õ társnõi; néked hozzák õket. 16Bevezetik õket örömmel, vígsággal; bemennek a király palotájába. 17Atyáid helyett fiaid lesznek, megteszed õket fejedelmekké mind az egész földön. 18Hadd hirdessem a te nevedet nemzedékrõl nemzedékre; örökkön örökké dicsérnek majd téged a népek!