1Az éneklõmesternek a nehilótra, Dávid zsoltára. 2Uram, figyelmezz szavaimra; értsd meg az én sóhajtásomat! 3Ügyelj az én kiáltásom szavára, én Királyom és én Istenem; mert én hozzád imádkozom! 4Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat; jó reggel készülök hozzád és vigyázok. 5Mert nem olyan Isten vagy te, a ki hamisságban gyönyörködnél; nem lakhatik tenálad gonosz. 6Nem állhatnak meg szemeid elõtt a kevélyek, gyûlölsz te minden bûnt cselekedõt. 7Elveszted, a kik hazugságot szólnak; a vérszopó és álnok embert útálja az Úr. 8Én pedig a te kegyelmed sokaságából házadba mehetek; leborulok szent templomodban a te félelmedben. 9Uram, vezess engem a te igazságodban az én ellenségeim miatt; egyengesd elõttem a te útadat! 10Mert nincsen az õ szájokban egyenesség, belsejök csupa romlottság; nyitott sír az õ torkuk, nyelvökkel hizelkednek. 11Kárhoztasd õket, oh Isten; essenek el saját tanácsaik által; taszítsd el õket vétkeik sokasága miatt, mert fellázadtak ellened. 12És majd örülnek mindnyájan, a kik bíznak benned; mindörökké vígadjanak, és te megoltalmazod õket, és örvendeznek te benned, a kik szeretik a te nevedet. 13Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed a te jóvoltoddal, mint egy paizszsal.