1Az éneklõmesternek az altashétre; Dávid miktámja. 2Avagy valóban a néma igazságot szólaltatjátok-é meg? Avagy igazán ítéltek-é ti embernek fiai? 3Sõt inkább hamisságot forgattok a ti szívetekben! a ti kezeiteknek hamisságát méritek e földön. 4Eltértek a gonoszok fogantatásuk óta; tévelygenek a hazugok anyjok méhétõl kezdve. 5Mérgök olyan, mint a kígyónak mérge; mint a siket áspisé, a mely füleit bedugja. 6A mely nem hallja a bûbájosoknak szavát, sem a bûvölõét, a ki bûbájakban jártas. 7Isten, rontsd meg az õ fogaikat az õ szájokban; az oroszlánoknak zápfogait törd össze, Uram! 8Olvadjanak el, folyjanak széllyel, mint a víz; ha felteszi nyilait, legyenek tompultak azok. 9Legyenek mint a csiga, a mely szétfolyván, elmúlik; mint az aszszonynak idétlen szülötte, a mely nem látta a napot. 10Mielõtt megéreznék fazekaitok a tövist, mind nyersen, mind égõn elragadja azt a forgószél. 11Örül az igaz, mikor látja a bosszúállást; lábait mossa a gonosznak vérében. 12És azt mondja az ember: Bizonyára van jutalma az igaznak; bizony van ítélõ Isten e földön!