1Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára. 2Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor panaszkodom; az ellenségtõl való félelemtõl mentsd meg éltemet. 3Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elõl, a gonosztevõknek gyülekezetétõl. 4A kik megélesítik nyelvöket, mint a szablyát; irányozzák nyilokat, keserû beszédöket. 5Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek. 6Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tõrt vetnek titkon, mondják: ki látja õket? 7Álnokságokat koholnak; a kikoholt tervet végrehajták; mindenikök keble és szíve kikutathatatlan. 8De meglövi õket az Isten; hirtelen nyíl üt rajtok sebet. 9És megejtik õket, a nyelvök lesz ellenök; iszonyodik mindenki, a ki õket látja. 10Akkor megfélemlenek mind az emberek; hirdetni fogják Istennek dolgát, és megértik cselekedetét. 11Örvendeni fog az igaz Istenben, és hozzá menekül; és dicsekedni fognak minden egyenesszívûek.