1Az éneklõmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének. 2Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid. 3Ha megszabom a határidõt, én méltányosan ítélek. 4A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erõsítem meg annak oszlopait. Szela. 5A kérkedõknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat! 6Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal; 7Mert nem napkelettõl, sem napnyugattól, s nem is a puszta felõl [támad] a felmagasztalás; 8Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal! 9Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belõle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevõje. 10Én pedig hirdetem [ezt] mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének. 11És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak.