1Az éneklõmesternek a sosannim-éduthra; Aszáf zsoltára. 2Oh Izráelnek pásztora, hallgass meg, a ki vezérled Józsefet, mint juhnyájat; a ki Kérubokon ülsz, jelenj meg fényeddel! 3Efraim, Benjámin és Manasse elõtt támaszd fel a te hatalmadat, és jõjj el, hogy szabadíts meg minket! 4Oh Isten, állíts helyre minket, és világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk. 5Seregeknek Ura, Istene: meddig haragszol a te népednek könyörgésére? 6Könyhullatásnak kenyerével éteted õket, s könyhullatások árjával itatod meg õket. 7Perpatvarrá tevél minket szomszédaink között, és a mi ellenségeink csúfkodnak rajtunk. 8Seregek Istene, állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk! 9Égyiptomból szõlõt hozál ki, kiûzéd a pogányokat és azt elültetéd. 10Helyet egyengettél elõtte, és gyökeret eresztett, és ellepé a földet. 11Hegyeket fogott el az árnyéka, és a vesszei [olyanok lettek, mint] az Isten czédrusfái. 12Sarjait a tengerig ereszté, és hajtásait a folyamig. 13Miért rontottad el annak gyepûit, hogy szaggathassa minden járókelõ? 14Pusztítja azt a vaddisznó, és legeli a mezei vad. 15Oh Seregek Istene! kérlek, térj vissza, tekints alá az egekbõl és lásd és tekintsd meg e szõlõtõt! 16És a csemetét, a mit jobbod ültetett, a sarjat, melyet felneveltél! 17Elégett a tûzben, levágatott; arczod haragjától elvesznek. 18Legyen a te kezed a te jobbodnak férfián, és az embernek fián, a kit megerõsítettél magadnak, 19Hogy el ne térjünk tõled. Eleveníts meg minket és imádjuk a te nevedet. 20Seregek Ura, Istene! állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk!