1Ének; Aszáf zsoltára. 2Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten! 3Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyûlölõid fejöket emelik. 4Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szõnek. 5Ezt mondják: Jertek, veszessük el õket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét! 6Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened: 7Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok; 8A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt. 9Az asszir is szövetkezett velök, segítõjévé lettek a Lót fiainak. Szela. 10Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál! 11A kik elvesztek vala Endornál, [és] a föld szemetjévé lõnek. 12Tedd õket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel, 13A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait! 14Én Istenem! Tedd õket olyanokká, a milyen a porfelhõ, [és ]a milyen a polyva a szél elõtt; 15Olyanokká, mint a tûz, a mely meggyújtja az erdõt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket. 16Így kergesd õket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd õket! 17Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet! 18Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak, 19Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges [Isten] az egész földön.