1Az Ezrahita Ethán tanítása. 2Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségrõl nemzetségre hirdetem a te hûséges voltodat az én számmal! 3Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerõsíted a te hûséges voltodat az egekben, [mondván:] 4Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak: 5Mindörökké megerõsítem a te magodat, és nemzetségrõl nemzetségre megépítem a te királyi székedet. Szela. 6És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hûséges voltodat is a szentek gyülekezetében. 7Mert a felhõkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, [s ki] olyan, mint az Úr, az istenek fiai között? 8Igen rettenetes Isten [õ] a szentek gyûlésében, és félelmetes mindazokra, a kik körülte vannak. 9Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erõs, mint te vagy Uram? És a te hûséges voltod körülvesz téged. 10Te uralkodol a tengernek kevélységén; mikor az õ habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat. 11Te rontád meg Égyiptomot mintegy átdöföttet; erõs karoddal elszélesztetted ellenségeidet. 12Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad. 13Az északot és a délt te teremtetted, a Thábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek. 14A te karod hatalommal teljes, a te kezed erõs, a te jobbod méltóságos. 15Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hûség jár a te orczád elõtt. 16Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orczádnak világosságánál jár ez, oh Uram! 17A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak. 18Mert az õ erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is. 19Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk. 20Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népbõl választottat; 21Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel õt, 22A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sõt az én karom erõsíti meg õt. 23Nem nyomhatja õt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg õt; 24Mert õ elõtte rontom meg az õ szorongatóit, és verem meg az õ gyûlölõit. 25És vele lesz az én hûségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az õ szarva. 26És rávetem az õ kezét a tengerre, és az õ jobbját a folyóvizekre. 27Õ így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kõsziklája! 28Én meg elsõszülöttemmé teszem õt [és] felebbvalóvá a föld királyainál. 29Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos [marad] õ vele. 30És az õ magvát örökkévalóvá teszem, és az õ királyi székét, mint az egeknek napjait. 31Ha az õ fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint; 32Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat: 33Akkor vesszõvel látogatom meg az õ bûnöket, és vereségekkel az õ álnokságukat; 34De az én kegyelmemet nem vonom meg tõle, és az én hûséges voltomban nem hazudom. 35Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom. 36Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot? 37Az õ magva örökké megmarad, és az õ királyi széke olyan elõttem, mint a nap. 38Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhõben lévõ bizonyság. Szela. 39De te [mégis] elvetetted és megútáltad [õt,] és megharagudtál a te felkentedre. 40Felbontottad a te szolgáddal [kötött] szövetséget, földre tiportad az õ koronáját. 41Lerontottad az õ kõfalait mind; romokká tetted erõsségeit. 42Zsákmányolták õt mind az úton járók; gyalázattá lõn az õ szomszédai elõtt. 43Felmagasztaltad az õ szorongatóinak jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét. 44Még fegyverének élét is elvetted, és nem segítetted õt a harczban. 45Eltörlötted az õ fényességét, és az õ királyi székét a földre vetetted. 46Az õ ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá. Szela. 47Meddig rejtegeted még magad, oh Uram, szüntelen, [és] ég a te haragod, mint a tûz? 48Emlékezzél meg rólam: mily [rövid] az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait! 49Kicsoda oly erõs, hogy éljen és ne lásson halált [s] megszabadítsa magát a Seolnak kezébõl? Szela. 50Hol van a te elõbbi kegyelmességed, Uram? Megesküdtél Dávidnak a te hûséges voltodra! 51Emlékezzél meg Uram a te szolgáidnak gyalázatjokról! hogy sok népnek [gyalázatját] hordozom keblemben, 52A melyekkel gyaláztak a te ellenségeid Uram, a melyekkel gyalázták a te felkentednek lépéseit. 53Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen és Ámen.