1Énekek éneke, mely Salamoné. 2Csókoljon meg engem az õ szájának csókjaival; &mert a te szerelmeid jobbak a bornál. 3A te drága kenetid jók illatozásra; &a te neved kiöntött drága kenet; &azért szeretnek téged a leányok. 4Vonj engemet te utánad, hadd fussunk! &Bevitt engem a király az õ ágyasházába; &örvendezünk és vígadunk te benned, &elõszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, &méltán szeretnek téged. 5Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai; &mint Kédár sátrai [és] Salamon szõnyegei. 6Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; &az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, &a szõlõknek õrizõjévé tettek engem, - &a magam szõlõjét nem õriztem. 7Mondd meg nékem, [te,] a kit az én lelkem szeret, &hol legeltetsz, hol deleltetsz délben; &mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál? 8Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb! &jõjj ki a nyájnak nyomdokain, &és õrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül. 9A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám. 10Szépek a te orczáid a [halántékra való] lánczokban, &a te nyakad a gyöngysorokban. 11Arany lánczokat csinálunk néked, &ezüstbõl csinált gyöngyökkel. 12Mikor a király az õ asztalánál ül, &nárdusnak jóillatja származik én tõlem. 13[Olyan] az én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, &mely az én kebeleim között hál. 14[Mint] az Engedi szõlõiben a cziprusfürt, &[olyan] nékem az én szerelmesem. 15Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy, &a te szemeid [olyanok, mint] a galambok. 16Ímé, te [is] szép vagy én szerelmesem, gyönyörûséges, &és a mi nyoszolyánk zöldellõ. 17A mi házainknak gerendái czédrusfák, &és a mi mennyezetünk cziprusfa.