1Jaj a gondtalanoknak a Sionon, az elbizakodottaknak Samária hegyén, a legkiválóbb nép előkelőinek, akikhez folyamodik Izráel háza! 2Járjátok be Kalnét, és nézzetek szét! Onnan menjetek a nagy Hamátba, azután menjetek el a filiszteus Gátba: Különbek vagytok-e ezeknél az országoknál, nagyobb-e határuk a ti határotoknál? 3Ti azt gondoljátok, hogy messze van a veszedelem napja, ezért az erőszak uralmát közel hoztátok! 4Elefántcsont ágyakon heverésznek, pamlagokon terpeszkednek, megeszik a nyájból a bárányokat, és a hizlalóból a borjúkat! 5Hárfakísérettel danolásznak, és azt hiszik, hogy zenéjük olyan, mint Dávidé. 6Kelyhekből isszák a bort, és finom olajjal kenik magukat, de József romlásával nem törődnek. 7Ezért majd ők mennek a foglyok élén fogságba, és vége lesz a terpeszkedők mulatozásának. 8Önmagára esküdött az én Uram, az ÚR. Így szól az ÚR, a Seregek Istene: Utálom Jákób kevélységét, gyűlölöm palotáit: prédára vetem a várost mindenestül. 9Ha tíz ember marad meg egy házban, azok is meghalnak. 10Ha fölemeli valakinek a holttestét a nagybátyja vagy a rokona, hogy kivigye a házból, akkor odaszól annak, aki a ház belsejében van: Van-e még valaki veled? Az így felel: Nincs! - és hozzáteszi: Csitt, ki ne ejtsd az ÚR nevét! 11Mert ha az ÚR parancsol, darabokra zúzzák a nagy házakat, a kis házakat pedig törmelékké. 12Futhatnak-e kősziklán a lovak, fel lehet-e azt szántani ökrökkel? Ti pedig méreggé tettétek a törvényt, és az igazság gyümölcsét ürömmé. 13Örültök Lódebárnak, és azt mondjátok: A magunk erejével foglaltuk el Karnaimot! 14Én majd egy népet indítok ellened, Izráel háza - így szól az ÚR, a Seregek Istene -, amely sanyargat benneteket a hamáti úttól a pusztai patakig.