1Egy döglött légytől büdös lesz és megerjed a kenőcskészítő olaja; egy kis ostobaság hatásosabb a bölcsességnél és a tisztességnél. 2A bölcs ember gondolatai a jóra, az ostoba gondolatai a rosszra irányulnak. 3Akármerre jár is az ostoba, fogyatékos az esze, mégis mindenkiről azt gondolja, hogy az az ostoba. 4Ha az uralkodó haragra lobban ellened, ne hagyd el helyedet, mert a higgadtság nagy vétkeket akadályoz meg! 5Láttam, hogy van olyan rossz dolog is a nap alatt, amely a hatalmasok tévedéséből következik: 6az ostobák nagy méltóságra kerülnek, az érdemesek pedig alacsony sorsra jutnak. 7Láttam rabszolgákat lóháton ülni, és fejedelmeket gyalog járni, mintha rabszolgák volnának. 8Aki vermet ás, beleesik abba, és aki lerontja a kőkerítést, azt megmarja a kígyó. 9Aki követ fejt, megsértheti magát, és aki fát hasogat, veszedelemben forog. 10Ha kicsorbul a vas, és nem köszörülik ki, akkor több erőt kell kifejteni. A helyesen alkalmazott bölcsesség a hasznos! 11Ha megmar a kígyó, mielőtt megbűvölték, semmit sem ér aztán a kígyóbűvölő tudománya. 12A bölcs embert kedvessé teszik saját szavai, az ostobát pedig saját szája teszi tönkre. 13Beszédének a kezdete butaság, és a vége szörnyű ostobaság. 14Az ostoba szaporítja a szót, pedig nem tudja senki, hogy mi fog történni. Ki is tudná megmondani, hogy mit hoz a jövő? 15Az ostobát úgy kifárasztja a munkája, hogy a városba sem tud bemenni. 16Jaj neked, ország, ha királyod gyermek, és vezetőid már reggel lakomáznak! 17Boldog vagy, ország, ha királyod nemes ember, és vezetőid a rendes időben étkeznek, önuralommal és nem részegeskedve! 18Ha rest az ember, megroskad a gerenda, és ha ölbe teszi a kezét, csöpög a háztető. 19Mulatság kedvéért rendeznek lakomát, és vidámmá teszi az életet a bor, de pénz kell mindehhez! 20Még gondolatodban se átkozd a királyt, és hálószobádban se átkozd a gazdagot! Mert az égi madár is elviszi a szót, és a szárnyas állat is elárulja a beszédet!