1Megint megszólalt Elíhú, és ezt mondta: 2Hallgassatok szavaimra, bölcsek, figyeljetek rám, ti tudósok! 3Mert a fül úgy vizsgálja a szavakat, ahogyan az íny kóstolja az ételt. 4Keressük meg együtt az igazságot, értsünk egyet abban, mi a jó. 5Hiszen ezt mondta Jób: Igaz vagyok, de Isten megfosztott igazamtól. 6Azt kell hazudnom, hogy nincs igazam?! Halálos nyíl talált el, pedig nem vagyok hitszegő. 7Melyik ember olyan, mint Jób? Úgy issza a gúnyolódást, mint a vizet, 8egy társaságban forog a gonosztevőkkel, és a bűnös emberekkel jár! 9Mert ezt mondja: Nem használ az embernek, ha örömét leli Istenben. 10Azért ti okos emberek, hallgassatok rám! Távol van Istentől a bűn, és a Mindenhatótól az álnokság. 11Tettei szerint fizet az embernek: mindenki azt találja, amit keresett. 12Bizonyos, hogy Isten nem követ el törvénytelenséget, és a Mindenható nem ferdíti el az igazságot. 13Ki bízta rá a földet, és ki készítette az egész világot? 14Ha csak magával gondolna, visszavenné magához lelkét és leheletét, 15egyszerre kimúlna minden test, és az ember visszatérne a porba. 16Ha elég értelmes vagy, halld meg ezt, figyelj hangos beszédemre! 17Kormányozhat-e, aki gyűlöli a törvényt, és te bűnösnek tarthatod-e az igazat, a hatalmast, 18őt, aki azt mondhatja a királynak, hogy semmirekellő, és a fejedelmeknek, hogy bűnösök, 19aki a vezető emberekkel szemben nem személyválogató, és a gazdagokat nem helyezi a nincstelenek elé, mert mindegyik az ő keze alkotása?! 20Egy szempillantás, és meghalnak éjnek idején. Megrendülnek a népek és elenyésznek, távoznia kell a hatalmasnak is, mégpedig nem emberi erő által. 21Mert ő szemmel tartja az ember útját, és látja minden lépését. 22Még a sötétségbe és a halál árnyékába sem rejtőzhetnek el a gonosztevők. 23Mert Istennek senkit sem kell sokáig megfigyelnie, hogy ítéletre kerüljön eléje. 24Hatalmasokat zúz össze vizsgálgatás nélkül, és másokat állít a helyükre, 25mert ismeri tetteiket. Egy éjjel ellenük fordul, és szétmorzsolja őket. 26Ott bünteti meg a bűnösöket, ahol mindenki látja: 27mert elfordultak tőle, semmit sem törődtek útjaival. 28Miattuk száll hozzá a nincstelenek kiáltása, ő pedig meghallgatja a nyomorultak kiáltását. 29Ha tétlen marad, ki ítélhetné el? Ha el akarja rejteni arcát, ki láthatja meg, akár egy nép, akár egy ember? 30Nem engedi uralkodni az elvetemülteket, sem azokat, akik tőrbe csalják a népet. 31Mondhatja-e valaki Istennek: Megbűnhődtem, nem leszek rossz!? 32Te taníts meg arra, amit én nem látok. Ha álnokságot követtem el, nem teszem többé. 33Talán azt torolja meg, amit te megvetendőnek tartasz? Most neked kell döntened, nem nekem! Mit tudsz felelni? 34Ezt mondják majd nekem az értelmes emberek, és a bölcs férfiú, aki engem hallgat: 35Jób beszél, de értelmetlenül, szavait nem fontolta meg. 36Bár sokáig tartana Jób próbatétele, mivel úgy felelt, mint az álnokok! 37Hiszen vétkét hűtlenséggel tetézi, csapkodja közöttünk a kezét, és szaporítja istenellenes szavait.