1Ki tudod-e fogni horoggal a krokodilt, le tudod-e szorítani a nyelvét kötéllel? 2Tudsz-e kákát húzni az orrába, át tudod-e fúrni kampóval az állát? 3Fog-e sokat könyörögni neked, vagy beszél-e hozzád szelíden? 4Köt-e veled szövetséget, hogy fogadd fel állandó szolgádnak? 5Játszadozhatsz-e vele, mint a madárral, és megkötözheted-e leánykáid kedvéért? 6Alkudozhatnak-e rajta a cimborák, osztozkodhatnak-e rajta a kereskedők? 7Teletűzdelheted-e nyársakkal a bőrét, és halászószigonnyal a fejét? 8Nyúlj csak hozzá, majd nem gondolsz többé a harcra! 9Hiszen aki ebben reménykedik, csalódik: már a puszta látásától is összeroskad. 10Nincs olyan vakmerő, aki fölverje. Ki merne kiállni ellene? 11Ki szállhat szembe velem úgy, hogy sértetlenül hagynám? Minden az enyém az ég alatt. 12Nem hallgathatom el, milyenek a tagjai, mekkora az ereje, mily szép az alakja. 13Ki húzhatná le a bőrét, ki mer benyúlni két fogsora közé? 14Ki meri kettényitni a száját? Fogai körül rémület lakik. 15Büszkén sorakoznak pikkelyei, mintha szoros pecséttel volnának lezárva. 16Egyik a másikhoz olyan közel van, hogy a szél sem juthat közéjük. 17Egymáshoz tapadnak, egybe kapcsolódnak elválaszthatatlanul. 18Tüsszentése fényt sugároz, szemei olyanok, mint a hajnal sugarai. 19Szájából fáklyák jönnek elő, tüzes szikrák sziporkáznak. 20Orrlyukaiból füst száll ki, mint valami gőzölgő forró üstből. 21Lehelete lángra lobbantja a parazsat, szája lángot lövell. 22Nyakában erő lakik, rémülten futnak szét előle. 23Testének alsó része is kemény, mozdíthatatlan, mintha rá volna öntve. 24Szíve kemény, mint a kő, kemény, mint az alsó malomkő. 25Ha fölemelkedik, megriadnak az erősek is, ijedtükben fejüket vesztik. 26Ha el is találja a fegyver, nem árt neki, a lándzsa, a kopja és a nyíl sem. 27Annyiba veszi a vasat, mint a szalmát, a rezet, mint a korhadt fát. 28A nyílvesszőtől nem futamodik meg, pozdorjává törnek rajta a parittyakövek. 29Semmibe se veszi a dorongot, nevet a dárda suhogásán. 30Hasán mintha éles cserepek lennének, mint a cséplőszán, úgy kúszik az iszapban. 31Nyomában fortyog a mély víz, mint a fazékban, fölkavarja a tengert, mint a kenőcsöt. 32Csillogó ösvényt hagy maga után, mintha megőszült volna a mély víz. 33Nincs a földön hozzá hasonló, úgy van teremtve, hogy ne rettegjen. 34Szembenéz minden hatalmassal, ő a királya minden vadállatnak.