1Jónás imádkozott Istenéhez, az ÚRhoz a hal gyomrában. 2Ezt mondta: Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, és ő meghallgatott engem. A halál torkából kiáltottam segítségért, és te meghallottad hangomat. 3Mélységbe dobtál, a tenger közepébe, és áradat vett körül. Minden habod és hullámod átcsapott fölöttem. 4Azt gondoltam, hogy eltaszítottál engem magad elől. Bárcsak újra megláthatnám szent templomodat! 5Már-már életemet fenyegette a víz, mélység és örvény vett körül, hínár fonódott a fejemre. 6Lesüllyedtem a hegyek alapjáig, örökre bezárult mögöttem a föld, de te kiemelted életemet a sírból, ó, URam, Istenem! 7Amikor elcsüggedt a lelkem, az ÚRra gondoltam, és imádságom eljutott hozzád, szent templomodba. 8Akik hitvány bálványokhoz ragaszkodnak, azok elhagyják jótevőjüket. 9De én hálaéneket zengve áldozok neked, és amit megfogadtam, teljesítem. Az ÚRtól jön a szabadulás! 10Az ÚR pedig parancsot adott a halnak, és az kiköpte Jónást a szárazföldre.