1Emlékezz, URam, mi történt velünk! Tekints ránk, és lásd meg gyalázatunkat! 2Örökségünk bitorlókra szállt, házunk idegenekre. 3Apátlan árvák lettünk, anyáink özvegyek. 4Vizünket pénzért isszuk, fánkért fizetnünk kell. 5Nyakunkon vannak hajszolóink, fáradozunk pihenés nélkül. 6Egyiptomnak adtunk kezet, meg Asszíriának, hogy legyen elég kenyerünk. 7Atyáink, akik vétkeztek, már nem élnek: nekünk kell hordanunk bűneik terhét. 8Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs, aki kiragadjon kezükből. 9Életünk kockáztatásával hordjuk be élelmünket, a pusztalakók fegyverétől veszélyeztetve. 10Bőrünk tüzel, mint a kemence, a kínzó éhségtől. 11Meggyalázták az asszonyokat a Sionon, a szüzeket Júda városaiban. 12A vezéreket felakasztották, a vének személyét sem becsülték. 13Az ifjaknak kell a malomkövet forgatniuk, a gyermekek a fahordásban botladoznak. 14Nincsenek már vének a kapuban, nem muzsikálnak az ifjak. 15Odavan szívünk öröme, tánc helyett gyászolunk. 16Leesett fejünkről a koszorú, jaj nekünk, mert vétkeztünk! 17Ezért lett beteg a szívünk, emiatt homályosodott el szemünk, 18mert pusztává vált a Sion hegye, rókák szaladgálnak rajta. 19De te, URam, trónodon ülsz örökké, királyi széked megmarad nemzedékről nemzedékre. 20Miért feledkezel meg rólunk ilyen sokáig, miért hagysz el minket oly hosszú időn át? 21Téríts magadhoz, URam, és mi megtérünk, tedd újra olyanokká napjainkat, mint régen voltak! 22Bizonyára nem vetettél el minket végképp, nem haragszol ránk annyira!