1Dávid zsoltáréneke. Kész a szívem, Istenem, arra, hogy énekeljek és zengedezzek lelkesen! 2Ébredj, lant és hárfa, hadd ébresszem a hajnalt! 3Magasztallak, URam, a népek közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt. 4Mert szereteted az égig ér, hűséged a magas fellegekig. 5Magasztaljanak a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön! 6Segítsen jobbod, és hallgass meg minket, hogy megmenekülhessenek kedveltjeid! 7Isten így szólt szentélyében: Örömmel adom örökségül Sikemet, és kiosztom a Szukkót völgyét. 8Enyém Gileád, enyém Manassé, Efraim sisak a fejemen, Júda a kormánypálcám, 9Móáb pedig a mosdómedencém; Edómra teszem sarumat, Filiszteán diadalmaskodom. 10Ki visz el az erős városba, ki vezet engem Edómba? 11Csak te, Istenünk, noha elvetettél minket, te, Istenünk, bár nem jársz seregeinkkel! 12Adj nekünk mégis segítséget az ellenség ellen, mert az emberi segítség mit sem ér! 13Isten segítségével hatalmas dolgokat viszünk véghez, ellenségeinket ő tapossa el!