1A karmesternek: Dávid zsoltára. Ments meg, URam, a gonosz emberektől, oltalmazz meg az erőszakos emberektől, 2akik rosszat terveznek szívükben, minden nap háborúságot szítanak! 3Nyelvük éles, mint a kígyóé, viperaméreg van ajkukon. (Szela.) 4Őrizz meg, URam, a bűnösök hatalmától, oltalmazz meg az erőszakos emberektől, akik jártomban el akarnak gáncsolni! 5Tőrt vetettek nekem a gőgös emberek, köteleket és hálót feszítettek ki, az út mentén csapdát állítottak nekem. (Szela.) 6Te vagy Istenem - mondom az ÚRnak -, figyelj hát, URam, könyörgő szavamra! 7Én Uram, URam, hatalmas szabadítóm, te véded fejemet a küzdelem napján. 8Ne teljesítsd, URam, a bűnös kívánságát, ne engedd sikerülni terveit, ne fuvalkodhasson fel! (Szela.) 9A körülöttem ólálkodók fejére zúduljon az a nyomorúság, amit ajkuk felidéz! 10Hulljon rájuk tüzes parázs, taszítsd őket vizes gödrökbe, hogy föl ne kelhessenek! 11Ne maradjon meg a rágalmazó a földön, az erőszakos embert üldözze gonoszsága, míg össze nem roskad! 12Tudom, hogy az ÚR felkarolja a nyomorultak ügyét, a szegények jogát. 13Csak az igazak magasztalják nevedet, a becsületesek maradnak meg színed előtt.