1Dávid zsoltára. URam, hallgasd meg imádságomat, figyelj könyörgésemre! Hallgass meg, mert hű és igaz vagy te! 2Ne szállj perbe szolgáddal, hiszen egy élő sem igaz előtted! 3Mert ellenség üldöz engem, földre tiporja életemet, sötétségbe taszít, mint a régen meghaltakat. 4Lelkem elcsüggedt bennem, szívem megdermedt bensőmben. 5Visszaemlékezem a régi napokra, végiggondolom minden tettedet, elmélkedem kezed alkotásain. 6Imádkozva nyújtom feléd kezem, lelkem utánad eped, mint a kiszikkadt föld. ( Szela.) 7Siess, URam, hallgass meg, mert odavan a lelkem. Ne rejtsd el orcádat előlem, mert olyan leszek, mint a sírba leszállók! 8Hadd halljam minden reggel, hogy hűséges vagy, hiszen benned bízom! Ismertesd meg velem, melyik úton járjak, mert hozzád vágyódik lelkem. 9Ments meg ellenségeimtől, URam, nálad keresek oltalmat! 10Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton! 11Tartsd meg életemet nevedért, URam, hozz ki engem a nyomorúságból a te igazságodért! 12Némítsd el ellenségeimet a te hűségedért! Pusztítsd el azokat, akik életemre törnek, mert a te szolgád vagyok én!