1A karmesternek: Dávidé, az ÚR szolgájáé, aki akkor mondta el ennek az éneknek a szavait az ÚRnak, amikor valamennyi ellensége hatalmából és Saul kezéből kimentette őt az ÚR. Ezt mondta: Szeretlek, URam, erősségem! 2Az ÚR az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram! 3Az ÚRhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől. 4Körülvettek a halál kötelei, pusztító áradat rettent engem. 5A sír kötelei fonódtak rám, a halál csapdái meredtek rám. 6Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, segítségért kiáltottam Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom a fülébe jutott. 7Megrendült és rengett a föld, a hegyek alapjai megremegtek, megrendültek, mert haragra gyúlt. 8Füst jött ki orrából, szájából emésztő tűz, parázs izzott benne. 9Lehajlította az eget, és leszállt, homály volt lába alatt. 10Kerúbon ülve repült, szelek szárnyán suhant. 11A sötétséget tette rejtekévé maga körül, mint egy sátrat, a sötét vizeket, a gomolygó fellegeket. 12Az előtte levő fényözönből előtörtek fellegei jégesővel és tüzes parázzsal. 13Dörgött az ÚR az égben, mennydörgött a Felséges jégesővel és tüzes parázzsal. 14Kilőtte nyilait, és szétszórta, tömérdek villámot röpített ki. 15Láthatóvá váltak a vizek medrei, és feltárultak a világ alapjai dorgálásodtól, URam, haragod szelének fúvásától. 16Lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem. 17Megmentett engem erős ellenségemtől, gyűlölőimtől, bár erősebbek nálam. 18Rám törhetnek a veszedelem napján, de az ÚR az én támaszom. 19Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem. 20Igazságom szerint bánt velem az ÚR, kezem tisztasága szerint jutalmazott engem. 21Hiszen vigyáztam az ÚR útjára, és nem hagytam el hűtlenül az Istent. 22Minden törvényére ügyeltem, és rendelkezéseitől nem tértem el. 23Feddhetetlen voltam előtte, és őrizkedtem a bűntől. 24Igazságom szerint jutalmazott meg az ÚR, kezem tisztasága szerint, amit jól lát. 25A hűségeshez hűséges vagy, a feddhetetlen emberhez feddhetetlen. 26A tisztához tiszta vagy, de a hamisnak ellenállsz. 27A nyomorult népet megsegíted, de a kevély tekintetűeket megalázod. 28Mert te gyújtasz nekem mécsest, URam, fénysugarat ad nekem Istenem a sötétségben. 29Veled a rablóknak is nekirontok, ha Isten segít, a falon is átugrom. 30Az Isten útja tökéletes, az ÚR beszéde színigaz. Pajzsa mindazoknak, akik hozzá menekülnek. 31Van-e Isten az ÚRon kívül? Van-e kőszikla Istenünkön kívül? 32Isten ruház föl engem erővel, ő teszi tökéletessé utamat. 33Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasoké, magaslatokra állít engem. 34Ő tanítja kezemet a harcra, karjaim ércíjat feszítenek. 35Oltalmazó pajzsodat adtad nekem, jobbod támogat engem, sokszor lehajoltál hozzám. 36Biztossá teszed lépteimet, és nem inognak bokáim. 37Üldözöm, és utolérem ellenségeimet, nem térek vissza, míg nem végzek velük. 38Szétzúzom őket, nem tudnak fölkelni, lábam elé hullanak. 39Fölruháztál erővel a harcra, térdre kényszerítetted támadóimat. 40Megfutamítottad ellenségeimet, és gyűlölőimet elpusztíthattam. 41Kiáltoznak, de nincs szabadító, az ÚRhoz kiáltanak, de nem válaszol. 42Összezúzom őket, mint a szélhordta port, széttaposom, mint az utca sarát. 43Megmentesz engem a lázadó néptől, népek fejévé teszel engem. Olyan nép szolgál nekem, amelyhez nem volt közöm. 44Engedelmesen hallgatnak rám, idegenek hízelegnek nekem, 45mert elepedtek az idegenek, és reszketve jönnek elő rejtekükből. 46Él az ÚR, áldott az én kősziklám, magasztaltassék szabadító Istenem! 47Bosszút áll értem az Isten, és népeket rendel alám. 48Megmentesz ellenségeimtől, sőt támadóim fölé emelsz, és megszabadítasz az erőszakoskodóktól. 49Ezért magasztallak, URam, a népek között, zsoltárt éneklek nevednek. 50Nagy győzelmet ad ő királyának, hűséges marad fölkentjéhez, Dávidhoz és utódaihoz örökké.