1A karmesternek: Dávid zsoltára. URam, a te erődnek örül a király. Mennyire ujjong, hogy megsegítetted! 2Megadtad neki szíve kívánságát, ajka óhajtását nem tagadtad meg. (Szela.) 3Hiszen gazdag áldással fordulsz feléje, fejére színarany koronát teszel. 4Életet kért tőled, és megadtad neki, hosszú életet, örökké tartót. 5Nagy a dicsősége, mert megsegítetted, fenséget és méltóságot adtál neki. 6Bizony, áldottá teszed örökre, megvidámítod őt, örülhet előtted. 7Bízik a király az ÚRban, szereti a Felséges, ezért nem tántorodik meg. 8Kezed utoléri minden ellenségedet, jobbod utoléri gyűlölőidet. 9Olyanokká teszed őket, mint a tüzes kemence, ha megjelensz, URam. Haragod elnyeli őket, és tűz emészti meg. 10Magzataikat kipusztítod a földről, utódaikat az emberek közül. 11Ha rosszat forralnak ellened, és cselt szőnek, nem mennek semmire, 12mert megfutamítod őket, célba veszed íjaddal. 13Mutasd meg hatalmadat, URam! Mi pedig énekelünk, zsoltárt zengünk hatalmas tetteidről!