1A karmesternek: "A hajnali szarvas" kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el? Távol van tőlem a segítség, pedig jajgatva kiáltok! 2Istenem! Hívlak nappal, de nem válaszolsz, éjszaka is, de nem tudok elcsendesedni. 3Pedig te szent vagy, trónodon ülsz, rólad szólnak Izráel dicséretei. 4Benned bíztak őseink, bíztak, és megmentetted őket. 5Hozzád kiáltottak segítségért, és megmenekültek, benned bíztak, és nem szégyenültek meg. 6De én féreg vagyok, nem ember, gyaláznak az emberek, és megvet a nép. 7Gúnyolódnak rajtam mind, akik látnak, ajkukat biggyesztik, fejüket csóválják: 8Az ÚRra bízta magát, mentse hát meg őt, szabadítsa meg, hiszen kedvelte! 9Te hoztál ki engem anyám méhéből, biztonságba helyeztél anyám emlőin. 10Már anyám ölében is rád voltam utalva, anyám méhében is te voltál Istenem. 11Ne légy tőlem távol, mert közel van a baj, és nincs, aki segítsen! 12Hatalmas bikák vettek körül, bekerítettek a básáni bivalyok. 13Föltátották rám szájukat, mint a marcangoló, ordító oroszlán. 14Szétfolytam, mint a víz, kificamodtak a csontjaim. Szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben. 15Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem az ínyemhez tapadt, a halál porába fektettél. 16Mert kutyák vettek körül engem, gonoszok bandája kerített be, átlyukasztották kezemet, lábamat. 17Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak bámulnak, néznek rám. 18Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek. 19Ó, URam, ne légy távol, erősségem, siess segítségemre! 20Ments meg engem a fegyvertől, életemet a kutyák hatalmából! 21Szabadíts meg az oroszlán szájából, és a bivalyok szarvai közül, engem, nyomorultat! 22Hirdetem nevedet testvéreimnek, dicsérlek a gyülekezetben. 23Kik az URat félitek, dicsérjétek őt, Jákób utódai, mind dicsőítsétek őt! Rettegjetek tőle Izráel utódai mind! 24Mert nem veti meg, és nem utálja a nyomorult nyomorúságát, nem rejti el orcáját előle, segélykiáltását meghallgatja. 25Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben, teljesítem fogadalmaimat az istenfélők előtt. 26Esznek az alázatosak, és jóllaknak, dicsérik az URat, akik őt keresik. Szívetek legyen vidám mindenkor! 27A föld határáig mindenkinek eszébe jut az ÚR, és megtérnek hozzá, leborul előtte mindenféle nép. 28Mert az ÚRé a királyi hatalom, ő uralkodik a népeken. 29Csak előtte borulnak le a földi hatalmasságok, térdet hajt előtte minden halandó, aki nem tudja életét megtartani. 30Az utódok szolgálják őt, beszélnek az Úrról a jövő nemzedéknek. 31Jönnek, és a születendő népnek hirdetik majd, hogy igaz, amit ő tesz.