1Dávidé. Téged hívlak, URam, kősziklám, ne fordulj el tőlem némán! Mert ha némán elfordulsz, hasonló leszek a sírba roskadókhoz. 2Halld meg esedező hangomat, amikor segítségért kiáltok, kezemet fölemelve szent templomod felé. 3Ne sorolj a bűnösök és gonosztevők közé, akik békésen beszélnek embertársaikkal, de rossz szándék van a szívükben. 4Fizess meg nekik tetteik szerint, gonosz cselekedeteik szerint! Kezük munkája szerint fizess meg nekik, torold meg rajtuk, amit elkövettek! 5Mivel nem figyelnek az ÚR tetteire, sem kezének munkájára, lerombolja, nem építi őket. 6Áldott az ÚR, mert meghallgatta esedező hangomat. 7Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Ő megsegített, ezért vidám a szívem, és énekelve adok neki hálát. 8Az ÚR az ő népének erőssége, felkentjének megsegítő ereje. 9Segítsd meg népedet, áldd meg örökségedet, légy pásztora, és gondozd örökké!