1Dávid zsoltára, abból az időből, amikor fia, Absolon elől menekült. URam, mily sok ellenségem van, mily sokan támadnak rám! 2Sokan mondják rólam: Nem segít rajta Isten! (Szela.) 3De te, URam, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölemeled fejem. 4Hangosan kiáltok az ÚRhoz, és ő meghallgat szent hegyén. (Szela.) 5Lefekszem, alszom és fölébredek, mert az ÚR támogat engem. 6Nem félek a sokezernyi néptől, amely körülvett engem. 7Állj mellém, URam, szabadíts meg, Istenem! Hiszen te vered arcul minden ellenségemet, kitördeled a bűnösök fogait! 8Az ÚRtól jön a szabadítás. Legyen áldásod népeden! (Szela.)