1Dávid zsoltára. Emlékeztetőül. URam, ne feddj meg felindulásodban, ne ostorozz lángoló haragodban! 2Mert nyilaid belém hatoltak, és rám nehezedett kezed. 3Nincs ép hely testemen sújtó haragod miatt, nincs sértetlen csontom vétkem miatt. 4Mert bűneim összecsaptak fejem fölött, súlyos teherként nehezednek rám. 5Megbűzhödtek, elgennyesedtek sebeim oktalanságom miatt. 6Elcsüggedtem, meggörnyedtem nagyon, úgy járkálok egész nap, mint aki gyászol. 7Derekam égő fájdalommal van tele, nincs ép hely testemen. 8Kimerültem, végképp összetörtem, szívem gyötrelmében kiáltozom. 9Uram, előtted van minden kívánságom, nincs rejtve előtted sóhajtásom. 10Szívem hevesen dobog, erőm elhagyott, szemem világa sincs már velem. 11Szeretteim és barátaim félreállnak, mert csapás ért, rokonaim is elhúzódnak tőlem. 12Tőrt vetettek, akik életemre törnek, akik vesztemet akarják, arról beszélnek, hogyan ártsanak nekem, és csalárd terveken gondolkoznak mindennap. 13De én meg sem hallom, mintha süket volnék, olyan vagyok, mint egy néma, aki nem nyitja ki száját. 14Olyan vagyok, mint aki nem hall, és szájában nincs ellenvetés. 15Mert benned reménykedem, URam, te majd megfelelsz nekik, Uram, Istenem! 16Bárcsak ne nevetnének rajtam, ha lábam meginog - gondoltam -, ne lennének dölyfösek velem szemben! 17Hiszen már közel vagyok az eleséshez, szüntelenül gyötör a fájdalom. 18Bizony, megvallom bűnömet, bánkódom vétkeim miatt. 19De ellenségeim életerősek, sokan vannak, akik ok nélkül gyűlölnek. 20Rosszal fizetnek nekem a jóért, rám támadnak, pedig én jóra törekszem. 21Ne hagyj el engem, URam, Istenem, ne légy távol tőlem! 22Siess segítségemre, Uram, szabadítóm!