1A karmesternek: Dávid zsoltára. Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre, ha bajba kerül, megmenti az ÚR. 2Az ÚR megőrzi, és életben tartja, boldog lesz a földön; nem engedi át ellenségei dühének. 3Az ÚR enyhülést ad betegágyán, jobbulást ad neki, valahányszor betegen fekszik. 4Ezt mondom: URam, légy kegyelmes hozzám! Gyógyíts meg engem, mert vétkeztem ellened! 5Ellenségeim rosszat mondanak rólam: Mikor hal már meg, mikor vész ki a neve? 6Aki eljön meglátogatni, hiábavalóságot beszél, szívében összegyűjt minden rosszat, azután kimegy az utcára, és kibeszéli. 7Mindazok, akik gyűlölnek, egymás közt sugdolóznak, és rosszat gondolnak rólam: 8Gyógyíthatatlan betegség támadta meg, nem kel föl többé onnan, ahol fekszik! 9Még a legjobb barátom is, akiben megbíztam, aki velem együtt evett, az is ellenem támadt. 10De te, URam, légy kegyelmes, segíts fel engem, hadd fizessek meg nekik! 11Abból tudom meg, hogy kedvelsz, ha nem ujjonghat rajtam ellenségem, 12engem pedig megtartasz, mert feddhetetlen vagyok, és színed elé állítasz örökre. 13Áldott az ÚR, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké. Ámen, ámen.