1A karmesternek: "A liliomok" kezdetű ének dallamára. Kórah fiainak tanítókölteménye. A szeretet éneke. Szívem zsong a szép szavaktól, művemet a királynak mondom el, nyelvem gyors, mint az írnok tolla. 2Legszebb vagy az emberek közt, kedves szavak áradnak ajkadról, meg is áld Isten örökre! 3Kösd derekadra kardodat, te hős, ölts pompás díszruhát! 4E díszedben járj sikerrel az igaz ügyért, az igazság védelmében! Jobbod félelmetes dolgokra tanítson! 5Nyilaid hegyesek, átjárják a király ellenségeinek szívét, népek kerülnek hatalmadba. 6Trónod Istentől való, mindörökké megmarad, királyi pálcád igazság pálcája. 7Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, ezért kent föl téged társaid közül Isten, a te Istened öröm olajával. 8Mirha, aloé, kasszia illata árad minden öltözetedből, elefántcsont palotákból hárfák vidámítanak. 9Királylányok viselik ékszereidet, jobbod felől a királyné áll ófíri arannyal ékesítve. 10Halld csak, leány, nézz, és figyelj ide! Feledd el népedet és atyádnak házát! 11Szépségedet a király kívánja, mert ő a te urad, borulj le előtte! 12Tírusz leánya! A nép gazdagai ajándékkal hízelegnek neked. 13Csupa dísz a királylány odabent, arannyal van átszőve ruhája. 14Hímzett ruhákban vezetik a királyhoz, szüzek, barátnői követik, így vonulnak hozzád. 15Ujjongó örömmel vezetik őket, úgy vonulnak be a királyi palotába. 16Őseid helyébe fiaid lépnek, akiket fejedelmekké teszel az egész földön. 17Hirdetem nevedet minden nemzedéknek. Ezért magasztalnak majd a népek örökkön örökké.