1A karmesternek: Kórah fiaié. Ének magas hangra. Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. 2Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe; 3ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek. (Szela.) 4Egy folyam ágai örvendeztetik Isten városát, A Felségesnek szent hajlékait. 5Isten van benne, nem inog meg, megsegíti Isten reggelre kelve. 6Népek háborognak, országok inognak, ha az ÚR mennydörög, megretten a föld. 7A Seregek URa velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela.) 8Jöjjetek, lássátok az ÚR tetteit, aki bámulatos dolgokat művel a földön. 9Háborúkat szüntet meg a föld kerekségén, íjat tör össze, lándzsát tördel szét, harci kocsikat éget el. 10Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld. 11A Seregek URa velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela.)