1A karmesternek: Kórah fiainak zsoltára. Halljátok ezt mind, ti népek, figyeljen a világ minden lakója, 2közemberek és előkelők, gazdag és szegény egyaránt! 3Bölcs dolgokat beszél majd szám, szívem gondolatai értelmesek. 4Példázatra figyel fülem, hárfakísérettel adom elő talányomat. 5Miért féljek a gonosz napokon, ha körülvesz az alattomosok bűne, 6akik vagyonukban bíznak, és nagy gazdagságukkal dicsekszenek? 7Hiszen senki sem válthatja meg magát, nem adhat magáért váltságdíjat Istennek. 8Mert olyan drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tennie róla, 9még ha örökké élne is, és nem látná meg a sírgödröt. 10Pedig meglátja! Meghalnak a bölcsek, a bolond és ostoba is elpusztul, és másokra hagyják vagyonukat. 11Azt képzelik, hogy házuk örökké megmarad, lakásuk nemzedékről nemzedékre, földeket neveznek el róluk. 12De a gazdag ember sem marad meg, hasonló az állatokhoz, amelyek kimúlnak. 13Ez a bolondok sorsa, és követik őket azok, akiknek tetszik beszédük. (Szela.) 14Mint juhok kerülnek a holtak hazájába, a halál lesz a pásztoruk. Alakjuk eltűnik a holtak hazájában, nem lesz lakásuk. Reggelre a becsületesek uralkodnak. 15De Isten engem kivált a holtak hazájából, és magához fog venni. (Szela.) 16Ne törődj azzal, ha valaki meggazdagszik, ha sok kincs lesz is házában. 17Úgysem vihet magával semmit, ha meghal, nem követi kincse. 18Bár életében áldottnak tartja magát, és dicsérik, hogy jól megy sora, 19mégis őseinek nemzedékéhez kerül, soha többé nem lát napvilágot. 20Mert a gazdag ember sem marad meg, hasonló az állatokhoz, amelyek kimúlnak.