1A karmesternek: Fúvós hangszerre. Dávid zsoltára. Figyelj beszédemre, URam, vedd észre sóhajtozásomat! 2Figyelj hangos kiáltozásomra, Istenem, királyom, mert hozzád imádkozom! 3Hallgasd meg szavamat reggel, URam, reggel eléd készülök, és várlak. 4Istenem, te nem leled örömöd a bűnben, nem talál otthonra nálad a gonosz. 5Nem állhatnak meg szemed előtt a dicsekvők, gyűlölsz minden gonosztevőt. 6Elpusztítod a hazudozókat; a vérszomjas és álnok embert utálja az ÚR. 7De én bemehetek házadba, mert te nagyon szeretsz engem, és szent templomodban leborulok, mert tisztellek téged. 8Vezess, URam, igazságodban, mert ellenségeim vannak, egyengesd előttem az utat! 9Mert nem jön ki szájukon őszinte szó, belül romlottak, nyitott sír a torkuk, sima a nyelvük. 10Derítsd ki vétküket, Istenem, bukjanak bele fondorlataikba! Taszítsd el őket sok vétkük miatt, mert ellened lázadtak! 11Mind örülnek majd, akik hozzád menekülnek. Örökké ujjonganak, mert oltalmazod őket. Örvendeznek általad, akik szeretik nevedet. 12Mert te, URam, megáldod az igazat, körülveszed kegyelmeddel, mint pajzzsal.