1A karmesternek: Húros hangszerre. Dávid tanítókölteménye. Istenem, figyelj imádságomra, ne zárkózz el könyörgésem elől! 2Figyelj rám, hallgass meg engem! Bánatomban bolyongok, és sóhajtozom 3az ellenség hangoskodása, a bűnösök nyomorgatása miatt. Mert bajt zúdítanak rám, és haraggal támadnak rám. 4Szívem vergődik keblemben, halálos rémület fogott el. 5Félelem és reszketés lepett meg, borzongás járt át. 6Ezért így szóltam: Miért is nincs szárnyam, mint a galambnak, hogy elrepülhetnék, és nyugton lehetnék? 7Messzire bujdosnék, a pusztában laknék. (Szela.) 8Sietve keresnék menedéket a szélvész és a vihar elől. 9Oszlasd szét őket, Uram, zavard össze nyelvüket! Csak erőszakot és viszályt látok a városban; 10ez megy éjjel-nappal falai közt, vész és nyomor van benne. 11Romlás uralkodik benne, nem távozik tereiről a zsarnokság és a csalás. 12Nem az ellenség gyaláz engem, azt elszenvedném. Nem gyűlölőm hatalmaskodik rajtam, előle elrejtőzném. 13Hanem te, magamfajta ember, bizalmas jó barátom, 14akivel meghitt barátságban voltam; az Isten házába együtt jártunk a gyülekezet körében. 15Törjön rájuk a halál! Szálljanak elevenen a holtak hazájába, mert gonoszsággal van tele lakóhelyük. 16Én pedig Istenhez kiáltok, és az ÚR megsegít engem. 17Bár reggel, délben, este gondban vagyok és sóhajtozom, ő meghallja hangomat. 18Megszabadít engem támadóimtól, hogy békességem legyen, bár sokan vannak ellenem. 19Meghallgat Isten, és megalázza őket az, aki ősidők óta trónján ül. (Szela.) Mert nem akarnak megváltozni, és nem félik az Istent. 20Kezet emelt jóbarátjára, és meggyalázta a szövetséget. 21Szája simább a vajnál, de veszekedésen jár az esze. Beszéde lágyabb az olajnál, pedig olyan, mint a kivont kard. 22Vesd az ÚRra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz. 23Istenem, te taszítod őket a sírnak mélyére. A véreskezű és álnok emberek az emberélet felét sem érik el. De én benned bízom!