1A karmesternek: "A messzi fák galambja" kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor a filiszteusok elfogták Gátban. Légy kegyelmes hozzám, Istenem, mert bosszút lihegnek ellenem, szüntelenül támadnak és gyötörnek engem. 2Ellenségeim szüntelenül bosszút lihegnek, sokan támadnak rám kevélyen. 3Ha félek is, benned bízom! 4Istenben, akinek igéjét dicsérem, Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?! 5Szüntelenül elferdítik szavaimat, minden gondolatukkal rosszat akarnak nekem. 6Összefognak, lesben állnak, lépteimet figyelik, mert az életemre törnek. 7Megmenekülhetnek-e gazságuk ellenére? Taszítsd el haragodban e népséget, Istenem! 8Te számon tartod bolyongásomat. Gyűjtsd könnyeimet tömlődbe, legyenek benne könyvedben! 9Meghátrálnak majd ellenségeim, amikor hozzád kiáltok. Ebből tudom meg, hogy Isten velem van. 10Istenben, akinek igéjét dicsérem, az ÚRban, akinek igéjét dicsérem, 11Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?! 12Tartozom neked, Istenem, fogadalmaimmal, megadom hálaáldozatomat. 13Hiszen megmentettél engem a haláltól, lábamat az elbukástól, hogy járhassak Isten színe előtt az élet világosságában.