1A karmesternek: A "Ne veszíts el" kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele. Valóban igazat beszéltek, ti hatalmasok, és pártatlanul ítélkeztek az emberek fölött? 2Hiszen álnokságon jár az eszetek, arra törekedtek, hogy az országban erőszakkal érvényesüljetek. 3Pártütők a bűnösök, már amikor a világra jönnek, tévelygők a hazugok, amint megszületnek. 4Mérgük olyan, mint a kígyóméreg, olyanok, mint a süket vipera, amelynek oly tompa a füle, 5hogy nem hallja a kígyóbűvölőt, a varázslásban jártas igézőt. 6Istenem, törd össze szájukban a fogakat! Zúzd össze, URam, az oroszlánok állkapcsát! 7Tűnjenek el, mint a szétfolyó víz! Ha lőni akarnak, nyilaik legyenek tompák! 8Járjanak úgy, mint a csiga, amely széjjelmállik, vagy mint az elvetélt magzat, amely nem látott napvilágot. 9Mielőtt tüske nőne cserjéteken, ragadja el a forgószél, akár élő, akár elszáradt. 10Örül az igaz, ha látja a megtorlást, lába a bűnösök vérében fürdik. 11Az emberek pedig ezt mondják: Mégis van az igaznak jutalma! Mégis van Isten, aki igazságot tesz a földön!