1A karmesternek: A "Ne veszíts el" kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor Saul embereket küldött, hogy tartsák szemmel a házát, és öljék meg. Ments meg ellenségeimtől, Istenem, védj meg támadóimtól! 2Ments meg a gonosztevőktől, szabadíts meg a vérszomjas emberektől! 3Mert ólálkodnak körülöttem, életemre törnek a hatalmasok, pedig se bűnöm, se vétkem, ó URam! 4Bár nincs semmi bűnöm, sietnek, hogy rám rontsanak. Serkenj föl, jöjj ide, láss meg! 5Hiszen te vagy, URam, a Seregek Istene, Izráel Istene! Ébredj föl, büntesd meg e népeket, ne kegyelmezz az alávaló gonoszoknak! (Szela.) 6Esténként visszatérnek, morognak, mint a kutyák, csatangolnak a városban. 7Szájuk tajtékzik, ajkuk között mintha kardok volnának. Azt gondolják, nem hallja őket senki. 8De te, URam, nevetsz rajtuk, csúffá teszed e népeket. 9Te vagy az én erőm, rád figyelek, Isten az én erős váram. 10Szeretetével jön felém Istenem. Még megengedi Isten, hogy lássam ellenségeim vesztét. 11Ne öld meg őket, hogy népem ne felejtsen! Tedd őket bujdosókká hatalmaddal, taszítsd el őket, Uram, mi pajzsunk! 12Ejtse őket csapdába gőgjük, vétkes szájuk és ajkuk beszéde, hiszen csupa átok és hazugság, amit beszélnek! 13Végezz velük haragodban! Végezz velük, hogy ne legyenek! Hadd tudják meg az egész földön, hogy Isten uralkodik Jákóbon! (Szela.) 14Esténként visszatérnek, morognak, mint a kutyák, csatangolnak a városban. 15Ennivaló után kóborolnak, és ha nem laknak jól, vonítanak. 16Én pedig hatalmadról énekelek, magasztalom minden reggel hűségedet. Mert erős váram vagy, menedékem, mikor bajba jutok. 17Te vagy az én erőm, rólad zeng énekem. Erős váram az Isten, az én hűséges Istenem!