1A karmesternek: Dávid zsoltára. Hallgasd meg, Istenem, panaszkodó szavamat! Óvd meg életemet, mert ellenség rettent! 2Védj meg a gonoszok ármánykodásától, a gonosztevők dühöngésétől! 3Élesítik nyelvüket, mint a kardot, sértő szavaikkal célba vesznek, mint nyilakkal. 4Rejtekhelyről lövöldöznek a feddhetetlenre, hirtelen lőnek rá, nem félnek. 5Eltökélték magukat a gonosztettre, megbeszélik, hogy titokban tőrt vetnek. Gondolják: Ki látja őket? 6Álnokságot terveznek, titokban tartják tervüket. Mert kifürkészhetetlen az ember belseje és szíve. 7De Isten kilövi rájuk nyilát hirtelen, és megsebesülnek. 8Saját nyelvük buktatja el őket, aki csak látja, fejét csóválja. 9Félelem fog el minden embert, és hirdetik Isten tetteit, megértik cselekedeteit. 10Örülni fog az ÚRban az igaz, mert nála talált oltalmat, dicséretet mondanak a tiszta szívűek.