1A karmesternek: Dávid zsoltáréneke. Téged illet a dicséret, ó Isten, a Sionon! Neked teljesítik a fogadalmakat. 2Te hallgatod meg az imádságot, hozzád fordul minden ember. 3Erőt vettek rajtunk a bűnök, de te megbocsátod vétkeinket. 4Boldog, akit kiválasztasz, és közeledbe engedsz, hogy udvaraidban lakozzék. Hadd teljünk be házad javaival, templomod szentségével! 5Félelmet keltve, de igazságosan válaszolsz nekünk, szabadító Istenünk! Benned bízik mindenki a föld széléig és a messzi tengereken, 6aki hegyeket hoztál létre erőddel, és hatalmat öltöttél magadra, 7lecsillapítottad a tengerek zúgását, hullámaik zúgását, a nemzetek háborgását. 8Ezért félnek jeleidtől még a föld határain lakók is. Kelet és nyugat tájait ujjongásra indítod. 9Gondoskodsz a földről, megöntözöd, nagyon meggazdagítod, Isten patakja tele van vízzel. Gabonával látod el az embereket, így gondoskodsz a földről. 10Barázdáit megitatod, göröngyeit elegyengeted, záporesővel porhanyítod, növényzetét megáldod. 11Megkoronázod az évet javaiddal, és nyomaidon bőség fakad. 12Legelők sarjadnak a pusztán, ujjongás övezi a halmokat. 13Nyájak lepik el a legelőket, a völgyeket gabona borítja, ujjonganak és énekelnek.