1A karmesternek: Zsoltárének. Örvendj, egész föld, az Istennek! 2Zengjétek dicső nevét, dicsérjétek dicsőségét! 3Mondjátok Istennek: Milyen félelmesek tetteid! Nagy erőd miatt hízelegnek ellenségeid. 4Az egész föld leborul előtted, és énekel neked, énekli neved dicséretét. (Szela.) 5Jertek és lássátok Isten tetteit! Félelmesek dolgai az emberek között: 6Szárazfölddé változtatta a tengert, száraz lábbal keltek át a folyón. Ezért örüljünk neki! 7Hatalmasan uralkodik mindenkor, szemmel tartja a népeket, hogy ne kelhessenek föl a lázadók. (Szela.) 8Áldjátok, népek, a mi Istenünket, hangosan hirdessétek dicséretét! 9Ő tartott életben bennünket, és nem engedte, hogy lábunk inogjon. 10Mert megpróbáltál minket, Istenünk, megtisztítottál, mint az ezüstöt. 11Hálóba kerítettél minket, nehéz terhet raktál a hátunkra. 12Embert ültettél a nyakunkra, hol tűzbe, hol vízbe jutottunk, de kivezettél, és felüdültünk. 13Áldozatokkal megyek házadba, teljesítem fogadalmaimat, 14melyeket ajkam kimondott, és szám megígért a bajban. 15Hízott állatokat mutatok be neked áldozatul, kosokat is áldozok, marhákat és bakokat készítek el neked. (Szela.) 16Jertek, halljátok, ti istenfélők mind, hadd mondjam el, mit tett velem! 17Szám hozzá kiáltott, nyelvem őt magasztalta. 18Ha álnok szándék lett volna szívemben, nem hallgatott volna meg az Úr. 19De Isten meghallgatott, figyelt imádságom szavára. 20Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem.