1A karmesternek: Dávid zsoltáréneke. Fölkel az Isten! Szétszóródnak ellenségei, elfutnak előle gyűlölői. 2Ahogyan a füst eloszlik, ha ráfújnak, ahogyan a viasz megolvad a tűztől, úgy pusztulnak el a bűnösök az Isten színe előtt. 3De az igazak örülnek, vigadnak; Isten színe előtt vígan örvendeznek. 4Énekeljetek Istennek, zengjetek nevének! Készítsetek utat a pusztában száguldónak! ÚR az ő neve, vigadjatok színe előtt! 5Árváknak atyja, özvegyek védője az Isten, szent hajlékában. 6Isten hazahozza az elhagyottakat, kihozza a foglyokat boldog életre, csak a lázadók maradnak sivár helyen. 7Ó Isten, amikor elindultál néped előtt, amikor vonultál a sivatagban, (Szela) 8rengett a föld, csepegett az ég is Isten színe előtt, még a Sínai is, az Istennek, Izráel Istenének színe előtt. 9Bőven adtál esőt örökségedre, ó Isten, és a fáradtat megerősítetted. 10Ott lakik nyájad, és jóvoltodból gondoskodsz a nyomorultról, Istenem! 11Az Úr ezt a kijelentést adja az örömhírt vivő nők nagy seregének: 12A seregek királyai hanyatt-homlok menekülnek, a palota terén pedig zsákmányt osztanak. 13Ha a felszerelést őrzitek is, ezüstszárnyú galambot kaptok, aranyos zöld tollakkal. 14Amikor a Mindenható szétszórja a királyokat, fehér lesz a Calmón, mint a hó. 15Istenek hegye a Básán-hegy, sokcsúcsú hegy a Básán-hegy. 16Miért néztek irigyen, ti sokcsúcsú hegyek arra a hegyre, amelyet Isten lakóhelyéül választott? Ott is lakik az ÚR örökre! 17Istennek harci kocsija számtalan, sok ezer, ezekkel jön az Úr a Sinairól szentélyébe. 18Fölmentél a magas hegyre, foglyokat ejtettél, - embereket kaptál ajándékul, mégpedig lázadókat. Most már ott laksz, URam Isten! 19Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk. ( Szela.) 20Isten a mi szabadító Istenünk, az ÚR, a mi Urunk kihoz a halálból is. 21Bizony, szétzúzza Isten ellenségei fejét, a bűnben élők kemény koponyáját! 22Az Úr ezt mondta: Básánból is visszahozom őket, a tenger mélyéről is visszahozom, 23hogy lábad vérben gázoljon, és kutyáid nyelvének is jusson az ellenségből. 24Látták, ó Isten, hogyan vonultál be, hogyan vonultál be, Istenem, királyom, a szentélybe. 25Elöl mentek az énekesek, hátul a hárfások, középen a doboló nők. 26Áldjátok Istent a gyülekezetekben, az URat, akik Izráeltől származtok! 27Élükön jön Benjámin kicsiny törzse, Júda vezetői tömegestül, Zebulon vezetői, Naftáli vezetői. 28Parancsolj, Isten, hatalmaddal, isteni hatalmaddal, amellyel értünk munkálkodsz, 29jeruzsálemi templomodból: királyok hozzanak neked ajándékot! 30Dorgáld meg a nádas vadját, a hatalmasok seregét, a népek fejedelmeit! Tipord el a pénzsóvárokat, szórd szét azokat a népeket, amelyek háborút akarnak! 31Egyiptomból követek jönnek, az etiópok Istenhez emelik kezüket. 32Ti, földi országok, énekeljetek Istennek, zengjetek az Úrnak! ( Szela.) 33Száguld az egeken át, az ősi egeken át. Halld, hogyan mennydörög hatalmas hangja! 34Hirdessétek Isten hatalmát, fenségét Izráelen, erejét a fellegekben! 35Félelmes vagy, Isten, szentélyedben! Izráel Istene ad hatalmat és erőt a népnek. Legyen áldott az Isten!