1A karmesternek: A "Liliomok" kezdetű ének dallamára. Dávidé. Segíts meg, Istenem, mert nyakamig érnek a vizek! 2Feneketlen iszapba süllyedtem, nincs hol megállnom. Örvénylő vizekbe estem, elsodort az ár. 3Belefáradtam a kiáltozásba, kiszáradt a torkom, szemem elhomályosodott, míg Istenemre vártam. 4Hajam szálainál is többen vannak, akik ok nélkül gyűlölnek. Sok hazug ellenségem akar elnémítani engem. Azt kell visszaadnom, amit nem raboltam. 5Istenem, te tudod, milyen balga voltam, vétkeim nincsenek elrejtve előtted. 6Ne szégyenkezzenek miattam, akik benned reménykednek, Uram, Seregeknek URa! Ne érje gyalázat miattam azokat, akik hozzád folyamodnak, Izráel Istene! 7Mert érted vállaltam gyalázatot, érted borítja szégyenpír arcomat. 8Idegenné lettem testvéreim számára, anyám fiai sem ismernek rám. 9Mert a házad iránti féltő szeretet emészt; rám hull a gyalázat, ha téged gyaláznak. 10Sírtam, és böjttel gyötörtem magam, de ez csak gyalázatomra vált. 11Ha gyászruhát öltöttem, szóbeszéd ért miatta. 12Engem szólnak meg a kapuban üldögélők, és a borivók nótái. 13De én hozzád imádkozom, URam, a kegyelem idején, Istenem. Nagy szeretettel hallgass meg, hűségesen segíts meg! 14Húzz ki a sárból, hogy el ne süllyedjek, hadd meneküljek meg gyűlölőimtől, az örvénylő vizekből! 15Ne sodorhasson el a víz árja, ne nyelhessen el a mélység, ne záruljon be fölöttem a kút szája! 16Hallgass meg, URam, jóságos szeretettel, nagy irgalmaddal fordulj hozzám! 17Ne rejtsd el orcádat szolgád elől! Bajban vagyok, siess, hallgass meg! 18Jöjj hozzám, és válts meg engem, ments meg ellenségeimtől! 19Te tudod, milyen gyalázat ért, milyen szégyen és szidalom; látod minden ellenségemet. 20A gyalázat összetörte szívemet, egészen belebetegedtem. Részvétre vártam, de hiába, vigasztalókra, de nem találtam. 21Ételembe mérget tettek, szomjúságomban ecettel itattak. 22Váljék a saját asztaluk kelepcévé, jólétük idején is csapdává! 23Homályosodjék el szemük, ne lássanak, tedd a derekukat mindig erőtlenné! 24Töltsd ki rajtuk bosszús haragodat, izzó haragod érje utol őket! 25Legyen pusztává szállásuk, sátraiknak ne legyen lakója! 26Mert azt üldözik, akit megvertél, annak a kínjáról beszélgetnek, akit megsebeztél. 27Büntesd meg őket bűneikért, ne jussanak kegyelmedhez! 28Töröltessenek ki az élők könyvéből, az igazak közé ne írassanak be! 29De engem, megalázottat és szenvedőt, segíts meg, és oltalmazz, Istenem! 30Isten nevét dicsérem énekkel, magasztalom hálaadással. 31Jobban tetszik ez az ÚRnak a tulkoknál, az ép szarvú és körmű bikáknál. 32Látják ezt az alázatosak, és örülnek. Ti, Istent keresők, éledjen szívetek! 33Mert meghallgatja az ÚR a szegényeket, és nem veti meg az övéit, ha fogságban vannak. 34Dicsérje őt az ég és a föld, a tenger, és minden, ami bennük mozog. 35Mert Isten megszabadítja Siont, felépíti Júda városait. Ott laknak, birtokba veszik, 36és öröklik azt szolgáinak utódai, ott laknak majd, akik nevét szeretik.